NDA blogja

Május 2-án, hétfőn a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium 7. osztályos tanulói látogattak el Alapítványunkhoz Rácz Mátyás tanár úr vezetésével.

Szervezetünk adományok segítségével, pályázati forrásokból és önkéntesek bevonásával végzi munkáját. Idén, kutatóbázisunk területén, a Budakeszi Herbáriumban, Tanösvényünk építési és fejlesztési munkálataira gyűjtünk.

Rövid, de látványos hózáporral búcsúzott a február a Budakeszi Herbárium dendrológiai élményútján.

A pálmák ősi sajátossága az egyetlen csavarvonalas elágazású (levélgerinc-állású) hajtás, amelyen a fajok többségénél az elágazás nélküli törzsön jelennek meg a nagy összetett levelek, egy-két villásan elágazó törzsű fajtól (mint amilyen a tébai pálma, a Hyphaene thebaica) eltekintve.

A fenyők külső megjelenésükben igen változatosak. A legnagyobb termetű fenyőfajok, a mamutfenyők, a 110 méteres magasságot és a 10 méteres törzsátmérőt is meghaladják. Ugyanakkor a szubalpin régióban növő törpe fenyő (Pinus mugo) csak 1-3 méterre nő meg. A fenyőfélék általában ismert levéltípusa a tűlevél.

Divat volt - s illő is - szakemberekkel megtoldani az expedíciókat, s így rendszerint helyet kapott bennük egy-egy orvos- vagy kertész-botanikus is. XV. Lajos Antoine de Bougainville-t küldte világ körüli útra. Commerson, az expedíció botanikusa egy, a falakat valósággal lilára festő növényt fedezett fel Rio de Janeiro táján.

Jegenyefenyő alkalmazkodhat-e jobban a szárazföldi (kontinentális) éghajlathoz, mint a Sziklás-hegység száraz magashegyvidékének növénye, a kolorádói jegenyefenyő. A táj különös adottsága, hogy a fenyőzóna, „két tűz”, egy felső és egy alsó erdőhatár közé szorul, és itt kell megtalálnia létfeltételeit.

Bár a modern rendszertani szemléletben a pálmafélék mint egyszikű és redukált virágszerkezetű fajok a fejlődéstörténeti törzsfa csúcsára kerültek, s általában fiatal kialakulásúnak, „levezetett'”-nek tekintik a bélyegek egész sorát, aligha lehet kétségünk afelől, hogy a pálmák a növényvilág igen ősi csoportjai.

A leírások szerint 1605-ben Strassburgban ünnepelték először fenyőfa mellett a karácsonyt. 1755-ben Berlinből, 1816-ban Bécsből, majd négy évvel később már Prágából emlékeznek meg olyan karácsonyról, amelyet kivágott fenyők mellett ünnepeltek. Pestről 1828-ból van biztos adatunk fenyőfás karácsonyról.

A borbolya, vagy az ismert hazai faj nevén sóskafa (Berberis vulgaris), egyszerű levelű nemzetségének ősi rokon csoportja a repkény- vagy magyalborbolyák és törzses Mahonia-k nemzetsége. Azt, hogy a két nemzetség közel áll egymáshoz, nemcsak az alaki bélyegek hasonlósága, hanem a nemzetség közötti (intergenerikus) keresztezés sikere is mutatja.