Magazin

Pálmák 3.


A pálmák ősi sajátossága az egyetlen csavarvonalas elágazású (levélgerinc-állású) hajtás, amelyen a fajok többségénél az elágazás nélküli törzsön jelennek meg a nagy összetett levelek, egy-két villásan elágazó törzsű fajtól (mint amilyen a tébai pálma, a Hyphaene thebaica) eltekintve. Tovább...


Fenyők 2.


A fenyők külső megjelenésükben igen változatosak. A legnagyobb termetű fenyőfajok, a mamutfenyők, a 110 méteres magasságot és a 10 méteres törzsátmérőt is meghaladják. Ugyanakkor a szubalpin régióban növő törpe fenyő (Pinus mugo) csak 1-3 méterre nő meg. A fenyőfélék általában ismert levéltípusa a tűlevél. Tovább...


Virágszerző világjárók 3.


Divat volt - s illő is - szakemberekkel megtoldani az expedíciókat, s így rendszerint helyet kapott bennük egy-egy orvos- vagy kertész-botanikus is. XV. Lajos Antoine de Bougainville-t küldte világ körüli útra. Commerson, az expedíció botanikusa egy, a falakat valósággal lilára festő növényt fedezett fel Rio de Janeiro táján. Tovább...


Kolorádói jegenyefenyő (Abies concolor)


Jegenyefenyő alkalmazkodhat-e jobban a szárazföldi (kontinentális) éghajlathoz, mint a Sziklás-hegység száraz magashegyvidékének növénye, a kolorádói jegenyefenyő. A táj különös adottsága, hogy a fenyőzóna, „két tűz”, egy felső és egy alsó erdőhatár közé szorul, és itt kell megtalálnia létfeltételeit. Tovább...


Pálmák 2.


Bár a modern rendszertani szemléletben a pálmafélék mint egyszikű és redukált virágszerkezetű fajok a fejlődéstörténeti törzsfa csúcsára kerültek, s általában fiatal kialakulásúnak, „levezetett'”-nek tekintik a bélyegek egész sorát, aligha lehet kétségünk afelől, hogy a pálmák a növényvilág igen ősi csoportjai. Tovább...


Fenyők 1.


A leírások szerint 1605-ben Strassburgban ünnepelték először fenyőfa mellett a karácsonyt. 1755-ben Berlinből, 1816-ban Bécsből, majd négy évvel később már Prágából emlékeznek meg olyan karácsonyról, amelyet kivágott fenyők mellett ünnepeltek. Pestről 1828-ból van biztos adatunk fenyőfás karácsonyról. Tovább...


Mahoborbolya (Mahonia x Berberis = Mahoberberis)


A borbolya, vagy az ismert hazai faj nevén sóskafa (Berberis vulgaris), egyszerű levelű nemzetségének ősi rokon csoportja a repkény- vagy magyalborbolyák és törzses Mahonia-k nemzetsége. Azt, hogy a két nemzetség közel áll egymáshoz, nemcsak az alaki bélyegek hasonlósága, hanem a nemzetség közötti (intergenerikus) keresztezés sikere is mutatja. Tovább...


Virágszerző világjárók 2.


A XVII. század elejétől új divat, a tájképi kert hódított Európában. A „viráglázak kora” következett, amikor egy-egy újdonságért; tulipánért, jácintért vagy liliomért vagyonok cseréltek gazdát. Nem termett sok faj, de szinte egymást érték az újabb és újabb fajták. Majd a narancsházak mellett felépültek az első virágházak, hogy befogadják az új távol-keleti vagy amerikai jövevényeket. Tovább...


Pálmák 1.

Néhány éve új pálmafajt fedeztek fel Egyiptomban, a Núbiai-sivatag egy parányi, lakatlan oázisában, a végtelen kősivatag rejtett kis zugában, 220 km-re onnan, ahol a betonfalak közé szorított Nílus zúdul a mélybe Asszuánnál. Egyiptomból csak két, ma is élő pálmafajt ismertek eddig: a datolyapálmát és az elágazó törzsű, legyező típusú levelű tébai pálmát (Hyphaene thebaica). Tovább...


Virágszerző világjárók 1.


A virág szeretete egyidős a kultúrával. Európa, ahogy kinőtte „barbár éveit”, a kertekbe hozta a környező erdők és mezők vadvirágait, majd később megtelepítette a távoli földrészek díszvirágait is. De mit is találhatott az egykori európai? Gólyahírt, boglárkát, ibolyát, kankalint, gyöngyvirágot, aranysárga héricset, díszes nőszirmot és kikericset; bármily szépek, azért szerény kertecske jött össze belőlük. Tovább...


Oldalak