NDA blogja

A híres "Wollemi fenyőt" (sárkányfenyőt) is fenyegette a tűz Ausztráliában.

Pár órára - egy napra - az első decemberi hétfőn gyönyörű hóruhába öltözött a természeti táj. A budakeszi herbárium élő gyűjteményében készült képekkel köszöntjük a telet.

Először a leanderrel még gyerekkoromban, anyai nagymamám házánál találkoztam, az ottani tövek egy keleti fekvésű, üvegezett, fűtetlen folyosón teleltek, ahonnan nyárra kikerültek a kertbe. Időnként egy-egy zordabb tél esetén, a telelőhelyükön a hőmérséklet 0°C alá is mehetett, de azt gond nélkül viselték. Ezen a helyen egészségesen teleltek át, nem tetvesedtek, atkásodtak a tél folyamán, mert a kártevőik sem voltak aktívak, nem hajtottak a tövek a gyér fényben, hanem pihentek!

A hazai őshonos fenyők kis száma és hazánknak a fenyők igényétől eltérő klimatikus adottságai szükségessé teszik, hogy az erdészet és kertkultúra céljaira külföldi fajokat honosítsunk meg. E honosítások során elsősorban észak-amerikai és kinai-japán fajok kerültek nagy számban dendrológiai gyűjteményeinkbe.

A hatalmas nemzetség nem bővelkedik éppen fagytűrő örökzöldekben. Nagy többségük lágy szárú, amelyek közül néhány hazánkban is őshonos.

Európában az egyetlen őshonos lombhullató fenyő. Elsősorban az Alpokban és a Kárpátokban él, de hazánkban, a Dunántúl nyugati szélén is itt-ott megtalálható.

Szinte friss hír, hogy Tajvan déli részén egy kis erdőfoltnyi óriásfára bukkantak a helyi erdészek. Ismert, hogy főként a japán megszállás (1895-1945) alatt a híres tajvani szavára álciprus évezredes fáit – a többi tajvani „óriásfával” egyetemben – évtizedeken át szinte korlátozás nélkül vágták.

Brazília és Uruguay az igazi hazája, de Új-Zéland a legnagyobb termesztője ennek az egyre ismertebbé váló finom gyümölcsnek.

Jó időben, jó emberek, jó munka, jó hangulat… Így is össze lehetne foglalni e kellemes nap eredményét. Egy kis tereprendezésre, mulcs hordásra, gallyazásra, gyomlálásra hívtuk az önkénteseket.

Virág- és termésdíszével a lombhullató bangitafélék legszebbjei közé tartozik. Bár hazájában 3-4 méteresre is megnőhet, nálunk, úgy látszik alacsonyabb marad, és aligha nő 1-2 méternél magasabbra. Babérszerű, örökzöld összhatású, de ősszel lehulló levelei oválisak vagy megnyúltak, 8-15 cm hoszúak, fényesek, épszélűek. Tovább...