Kísérletek leanderek szabadföldi nevelésére

Először a leanderrel még gyerekkoromban, anyai nagymamám házánál találkoztam, az ottani tövek egy keleti fekvésű, üvegezett, fűtetlen folyosón teleltek, ahonnan nyárra kikerültek a kertbe. Időnként egy-egy zordabb tél esetén, a telelőhelyükön a hőmérséklet 0°C alá is mehetett, de azt gond nélkül viselték. Ezen a helyen egészségesen teleltek át, nem tetvesedtek, atkásodtak a tél folyamán, mert a kártevőik sem voltak aktívak, nem hajtottak a tövek a gyér fényben, hanem pihentek!

A leander (Nerium oleander) tipikus mediterrán növény, sok magyar házban megtalálható, nyáron a kertbe kihelyezett, kiültetett növények, a telet egy fűtetlen, fagymentes helyen töltik, rosszabbik esetben a házon belül. A leander az évek alatt hajlamos terebélyesre is cseperedni, ezért egyre nehezebb a teleltetésüket megoldani, a rossz telelő hely választás is gondot okozhat, mert kártevők garmadája lepheti el télen (mint annyi más kedvencünket, ha csak a szobai telelés lehetősége adott).

A 2000-es évek elején a világhálón lehetett olvasni olyan különleges leander fajtákról, amelyek az átlagos leanderek hidegtűrésénél leírt -5°C-nál hidegebbet is elviselnek. Az Atlasz-hegységben talált hidegtűrő populációkról lehetett olvasni, amelyek lényegesebben hidegtűrőbbnek mutatkoztak az átlagos fajtáknál. Az Atlas fajta hidegtűrésére -15°C, az ’Atlas nain de Tidili’ fajta hidegtűrésére -20°C-ot írtak, amelynél csak hidegebb időjárás esetén fagyhat vissza; ez lényegesebben nagyobb hidegtűrést feltételez az átlagos fajtákénál. Művelésbe más vidékek magasabb régióiból is került leander, például a törökországi Taurusz (Torosz)-hegységből a Taurus fajta, elviekben mínusz 12 –15°C-t is kibír. Olvasni lehetett más fagytűrő fajtákról is, pl. Villa Romaine, Provance, Hardy Red, stb. Az 1990-es évek amerikai kísérletei során leander magok radioaktív besugárzásával, a genetikai változékonyság fokozott „kibontásával” kívántak hidegtűrő leandert kapni.

2013 nyarán sikerült beszereznem első hidegtűrő leandereimet. Az Atlas és Villa Romaine fajtákat vásároltam meg, azzal az eltökélt szándékkal, hogy kint nevelem, amint kellően megerősödtek. Kíváncsi voltam a fajták fagytűrésére, s arra, hogy mennyire felelnek meg a leírtaknak. Nem tudtam olyan magyarországi tapasztalatról, ahol tesztelték volna a leanderek fagytűrését 1-1 évnél tovább, illetve voltak próbálkozások mások részéről is erre, de a további folytatásról és végeredményéről nem jelentek meg cikkek. A vásárolt növények szépen fejlődtek a vegetációs időszak alatt, de még nem hagytam kint az első télen egyiket sem. 2014-ben beszereztem még egy fajtát, az Atlas Nain de Tidili-t.

A valódi teszt 2014-es évben kezdődött, akkor kerültek a leanderek a végleges kiültetésre a kertünkbe. Az Atlas fajtájú leander a nyári időszakban virágzott, amelyből valamivel később lett egy magtok is. Viszonylag védett helyet választottam a leanderek számára, a házfalhoz közel, ahol nem éri őket az északi metsző szél. Ugyanakkor napfényben gazdag helyre kerültek, ahol télen kissé árnyékos, így ideálisnak tűnt a mediterrán örökzöldek kinti teleltetésére. A 2014-2015-ös télen nem volt még tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogyan viselik majd a hideg időszakokat, ezért a töveket teljesen betakartam avarral, még a levelüket is (nem voltak még nagyok a növények, ezért meg lehetett könnyen oldani), az enyhébb téli időszakok idején félrehúztam a levelükre tett avart. Később kiderült, hogy ez teljesen felesleges volt a téli védelem szempontjából, elég csak a gyökérzónát védeni.

Amikor vége lett a hideg évszaknak, nagyon vártam a tavaszt, hogy mikor fognak beindulni, mikor kezdenek hajtani. Látszólag szépen, levélsérülés nélkül teleltek. Májusban elkezdtek hajtani! Az előző évben „termett” Atlas leander magokat elvetettem, amelyekből kis magoncok keltek, ezeket a kertbe ki is ültettem („pikíroztam”), és nagyon szépen fejlődtek. Ezeket bátrabban kockáztattam, mint a szülőket, mert kíváncsi voltam az utódok fagytűrésére is. A körülmények már nehezebbek voltak a számukra, mert napos helyen teleltek, teljesen kint a szabad levegőn. Ezt természetesen a szakirodalom nem ajánlotta, mert a hidegtűrő fajták esetében is több éves előnevelést írtak, ezért inkább téli csapadékvédelmet adtam nekik (ezen az első telükön). A két végén nyitott, fűtetlen mini fólia házat készítettem föléjük. A tövüket szintén avarral takartam.

Tél végén még egy kisebb belvíz is volt közel a magoncokhoz, amely a gyökérzónát érintette. A nagyobb tövek elnyomódásától eltekintve azonban, amit a téli csapadékvédelem okozott, nem látszott ezeken sem sérülés. 2015-ben ezen Atlas fajtájú magoncokat egy déli fekvésű, télen is napos palakerítés elé ültettem sövényként. Az anyanövény és a többi fajta is szépen áttelelt, majd fejlődött a nyáron.

2015-16-os telet is jól vették a növényeim, a téli védelmük már csak a tövük takarásában merült ki, amelyet avarral oldottam meg, 20-30 cm vastagon a talajra terítve. Levelüket a tél viszontagságai érték, a hó időnként beterítette a töveket, máskor a száraz hideg nyomai látszottak a leveleken, de ahogy enyhült az idő, a leveleik látszólag feléledtek. Volt, amikor ónos eső lepte be a leveleket, olyanok lettek, mintha cukormázba mártották volna, – az idő enyhülésével ez sem hagyott nyomot rajtuk. A leghidegebb időszakban -12°C-t is kaptak, amit mindenféle sérülés nélkül átvészeltek. A 2016-os vegetációs időszakban szépen növekedtek a magoncaim, és a fajták is kiteljesedtek.

A Villa Romaine fajta is virágzott, majd magot érlelt! A 2016-2017-es tél elején nem gondoltam még, hogy az lesz az egyik legnagyobb megpróbáltatásuk. December közepén érkeztek a fagyos időszakok, napsütésben viszont nem volt hiány, amit folyamatosan kaptak a növények. A napon lévő magoncokon látszottak először a fagyos időszak napsütéssel együtt jelentkező hatásai, a lombfagyás első jelei. Zörgősre száradtak a leveleik, a talajba fagyott növény nem tudott párologtatni az intenzív napsütésben, s ez már látszott rajtuk. A télen árnyékolt, védett részre telepített töveim ekkor még jól néztek ki, úgy tűnt, hogy jól vannak. A fagyos időszak tovább folytatódott. Bár nem voltak végig kemény mínuszok (általában -3°, -7°C), de a leghidegebb néhány hajnalon -16°C-ot is elérte a levegő hőmérséklete.

Az igazi enyhülésre február 6-ig kellett várni, utána viszont látszott, hogy az összes fajta, az Atlas leander magoncok mellett tövig fagyott... Meglehetősen lehangoló látvány volt, viszont azt éreztette ez a helyzet, hogy a mediterrán növények, így a leander fagytűrését a hideg periódus hossza határozza meg. Hosszan tartó, enyhébb fagyban is tövig fagyhatnak, míg egy rövid ideig tartó, markánsabb hideg időszakot jobban át tudnak vészelni sérülés nélkül. A tövek 2017 május elejéig nem mozdultak, nem indultak be, addig nem is vágtam vissza a növényeket, mert kíváncsi voltam, hogy túlélték-e ezt a krízist. És ha túlélték, akkor hol, milyen magasságban hajtanak ki. Azaz nem tudhattam, hogy túlélték-e ezt a hosszan tartó hideg időszakot, amikor a talaj is mélyen át lehetett fagyva a gyökerekkel együtt az avartakarás ellenére. Fel kellett készüljek arra is, hogy elpusztultak a leander tövek, de szerencsére, nem így történt.

Májusban vettem észre egy-egy tőnél az élet jeleit, s ahogy melegedett az idő, a gyökérnyak felett, közvetlenül a földfelszínnél kezdtek hajtani. Végül a többi tő is így viselkedett, csupán egy-egy gyengébb magonc tő nem indult be, az összes többi viszont igen! A magoncok nagy része és az idősebb fajták is elkezdtek hajtani, éledni. A nyáron sokat nőttek, őszre elérték az előző évi méretüket, igaz, nem virágoztak ebben az évben, de bepótolták a fagy tarra metsző hatását!

Még a tél végén, házon belül elvetettem az Atlas és a Villa Romaine magjait, s ezek szépen kikeltek. Majd kikerültek a kertbe, „kiiskolázva”. Beszereztem a nyáron egy másik, hidegtűrőként leírt fajtát, a ’Hardy Red’-et, melynek hidegtűrését -12°C-ra tartja a szakirodalom. Még abban az évben virágzott. Ez volt az első hidegtűrő fajtám, ami nem rózsaszínű, hanem meggypiros virágzatot hozott.

A 2017-18-as tél nagyon enyhe volt, -5°C-t mértem a leghidegebb hajnalokon. A március hozott hidegebb időszakokat, mert -10°C-os hajnali lehűlések is voltak, ráadásul úgy kapták a leanderek ezt a hideget, hogy az avartakarót felszedtem már, tehát a tövüket nem védte semmi. A régebbi fajtáim jól teleltek, ezt a késői fagyos időszakot is jól vették, viszont a Hardy Red kicsit visszafagyott.

A 2018-as vegetációs időszakban az Atlas magoncok is megmutatták virágzatukat, halványrózsaszín szirmokat bontottak a tövek. Mivel csak hidegtűrő fajtáim vannak, amikor az Atlas anyanövény virágzott, nem volt másik virágzó leanderem, a magoncok is Atlas fajtájúnak tekinthetők. Virágszínben és -formában sem mutatkozott szórás, mind az anyatő virágzatának szerkezetét hozta. A Hardy Red fajta a részleges visszafagyás ellenére ebben az évben volt az első, amely virágzott, de magot nem kötött. Az Atlas Nain de Tidili fajta is virágzott, de először hozott magokat is. Az Atlas, magoncaihoz hasonlóan, szintén kitett magáért és virágzott, igaz, kicsit később, mint magoncai.

Beszereztem a nyáron egy újabb fajtát, a Provance-t, ezt -15°C-ig írják fagytűrőnek. Kiültetésénél ügyeltem a megfelelő hely kiválasztására, nyáron napfényben gazdag, télen árnyékos helyre telepítettem (a téli árnyékot a dél felőli, közeli épület biztosítja). Ezen újabb fajtám szomszédságában növő fügebokor azonban fölé kerekedett, ránőtt a nyáron, így nem érhettek be a hajtásai. A 2018-19-es tél ismételten enyhének számított, mert a telken -7°C-t mértem a leghidegebb napokon. Igen sok téli csapadék esett hó formájában, ami a megszokottnál legalább 1/3-val több az átlagos mennyiségnél.

A régi bevált fajták rendben teleltek, de a Hardy Red és a Provance hónyomást szenvedett, a szár megrepedt. A hónyomás heti szinten megismétlődött, növényeim tavaszra ugyan visszaszáradtak, de később alulról kihajtottak. A Provance fajtánál a füge takarásának következtében a hajtásai nem érhettek be, ezért fagyérzékenyek maradhattak. Tavasszal a füge ezen ágait levágtam, a leandert a helyén hagytam, bízva abban, hogy így több fényt kap a nyáron. A 2019-es idei nyár bővelkedett melegben és rapszodikusan lehulló nagy mennyiségű csapadékban. A fajták mindezt bőséges virágzással hálálták meg! Legbővebben az Atlas Nain de Tidili és az Atlas magoncok virágoztak, de virágzott még a Villa Romaine és az Atlas is, a másik kettő fajta virágzása viszont elmaradt.

A 2019-es vegetációs időszakban csere folytán újabb fajtákat szereztem be; ágvégeket kaptam, amelyeket sikerrel gyökereztettem meg. Hozzájutottam a Cavaliere, Luteum Planum fajtákhoz, és két név nélkülihez is, amelyek egyike barackvirág színű (albiccoca), a másik halvány krémszín virágú. Ezeket idénre már nem telepítem ki, hűvös, fagymentes helyen tartom őket tavaszig.

Telepítési útmutató

Talaj és kitettség:
A több éve nevelt töveim sikeres telelésének az egyik kulcsa a viszonylag kötött talaj. Kötött, vagy fél kötött vályogtalajban nagyobb eséllyel telelnek át a leanderek, mint egy erősen átfagyni képes homoktalajban. Jó elkerülni a lomjukat érő téli napsütést; ha ki tudjuk küszöbölni a téli nap okozta felmelegedést, akkor a lombfagyást jó eséllyel elkerülhetjük. A téli nap okozta kár elsősorban tartós fagy esetén áll elő; úgy tapasztaltam, hogy rövid ideig még a magonc leanderek sem szenvedtek levélfagyást, ha nem áll be a 2016-17-es télhez hasonlóan hosszú, tartósan fagyos periódus.

Fény:
A leander, a legtöbb mediterrán növényhez hasonlóan, napfénykedvelő növény. Állandóan árnyékos helyen nem érnek be azévi hajtásai, és még enyhe tél esetén is könnyen visszafagyhatnak. A teljes napfényre telepítés jó lehet, de kockázata is van egy hosszan tartó téli periódus esetén. Szerencsére nem olyan érzékenyek a téli napfényre, mint például a babér (Laurus nobilis), amelynek lombja a mérsékelt öv hidegebb területein a téli napsütés hatására szinte biztosan károsodik, még enyhe fagyok esetén is, miközben télen árnyékos, félárnyékos helyen -12°C-ot is könnyen elvisel. A leanderek telepítésénél a négy égtáj közül a déli, nyugati és a keleti fekvés előnyös, tehát mindenképpen elkerülendő az északi fekvés.

Szél:
A mozgó levegő nem hátrány, tehát a leandereknek nem árt, ha átlagos szelet kapnak. Hazánkban általában északnyugati szél az uralkodó, a téli északi szelektől azért érdemes védeni a töveinket.

Megfigyeléseim nem hosszú időre alapozódnak, mert csupán 5 évet ölelnek fel, de arra mindenképpen fényt derítenek, hogy nem reménytelen ezen mediterrán növények szabadföldi nevelése egész éven át. További reményt adó fajták felkutatása a részemről még folyamatban van.

Számítanom kell arra, hogy lehetnek még olyan téli időjárási tényezők, amelyek nálunk csak ritkábban fordulnak elő, de még nem találkoztak ilyennel a kint nevelt leandereim. Időnként előfordulhat például rövid ideig tartó erősebb minimum (-20°C körüli hőmérséklet). Egy ilyen telet követő megfigyelés további hasznos információt nyújtana.

Tóbiás Zoltán
Csongrád

Kapcsolódó cikkek:
Remélhetünk-e télálló leandereket?
Fagytűrő leanderek kiültetése