Miért épp a télálló kaktuszokról?
A kaktuszok napjaink sikernövényei! Igénytelenek, helyigényük sem nagy, s változatosságuk alakban, színben alig ismer határokat. Ezt már csak kiegészítheti a pompás virágzás, amikor az apró csillagok vagy az óriás tölcsérek szinte beborítják a növényeket.
A kaktuszgyűjtésnek azonban van jó néhány buktatója, s talán ez az oka, hogy kaktuszt szinte minden házban, de szép növényekből álló gyűjteményt csak itt-ott láthatunk. Az egyik kétségtelenül a kaktuszok azonos gondozásában rejlik. A klíma alapvetően befolyásolja a növény növekedését, fejlődését, igényét és sok esetben a megtartás sikerét is. S ehhez szorosan kapcsolódik a teleltetés: szinte alig van olyan kaktusz, amely szobanövényeink általános kezelése mellett a telet ne sínylené meg.
A nappalok rövidülnek, s nemcsak a napsütés marad el, hanem a megvilágítás tartama is lerövidül. A szoba melegében növekedni indult kaktuszok ilyenkor növekedésük négy alapfeltételéből- a levegőből, vízből, hőből és fényből - hármat megkapnak, miközben az utóbbiból nincsen elegendő. Növekedésre kényszerülnek, megnyúlnak, és sápadt hajtásaikon legfőbb díszüket: alakjukat és színekben változó dús tüskézetüket veszítik el. A legtöbb növénynél a természetes környezet nem maradéktalanul optimális, s a kultúrába került példányok gyakran szebbek, mint eredeti termőhelyükön.
A kaktuszok sem optimumukban nőnek: legtöbbjük előnyben részesíti a jó talajt, a nyári permetezést, amitől 'gyorsabban növekednek, fejlődnek. Ám közben pont azt a szépségüket veszítik el, amit a természet sanyargatása váltott ki belőlük: zömök hajtásaikon összetömörülő sűrű tüskéiket és szőrzetüket vagy a hajtásaikat borító kékesszürke hamvasságot! Mit tegyünk tehát? Mindenekelőtt ismerjük meg növényeink származását, vegyük figyelembe azt a klímát, amelyben eredetileg nőttek, s amennyire lehet, gondozzuk őket élőhely szerinti természetes csoportokban, télen pedig kényszerítsük őket nyugalomra! A legalkalmasabbak erre a célra a fagymentes, világos helyiségek. Ilyen azonban nem sok házban van; a helyiségek vagy fűtöttek, és akkor melegek, vagy fűtetlenek, és akkor télen az otthagyott növények megfagynak.
Neveljünk hát olyan fajokat, amelyek fűtetlen helyiségben, kertbe állított üvegházban vagy akár a szabad ég alatt r, felnevelhetők. Talán még többen hódolnának a kaktuszgyűjtés szenvedélyének, ha a fagymentes hónapok után nem okozna gondot a szabadban szépen fejlődött növények elhelyezése, ha nem kellene búcsúzni növényeink szépségétől a téli hónapok alatt, később pedig megválni legszebb példányainktól - mert már túlnőttek a lakás keretein. Valóban, miért kell nyomorgatnunk dézsában, pincelejárókban a szép, nagy virágú medvetalpkaktuszokat, ablak előtti sötét polcokon a kis gömbös vagy oszlopos növényeket akkor, amikor oly sok szép kaktusz - kicsi és nagy termetű egyaránt - áttelelhet a szabadban, védelem nélkül vagy egyszerűen egy föléjük húzott, esőtől óvó fóliatakaró alatt?
A szabadban, természetes körülmények között átteleltetett növények, ha már elérték a virágsásra érett kort, nagy tömegben hozzák a virágokat tavasszal vagy nyár elején. Talajban szertefutó gyökérzetükkel a szűk kis cserepekben nyomorgatott példányoknál egészségesebben nőnek, a telepekben fejlődő fajok pedig nagy, akár félméteres átmérőjű foltokat is beborítanak. Ha ilyen növényeink vannak, csak rajtunk áll, hogy mennyire tudunk egy szép, ízléses, kaktuszos kőkertet, sziklakertet berendezni, mennyire tudjuk kaktuszainkat kertjeink színfoltjai közé természethűen beilleszteni.
A természet kaktuszkertjei gyönyörűek! Nem „kaktuszhalmazok”, nem az egymás „hegyére-hátára” ültetett növények kusza összevisszasága. Ez a botanikus kertek nyárra kiültetett kaktuszainak és más szukkulens növényeinek minden harmóniától mentes, rossz példája. Nem! A kaktuszkert élő kert! A kaktuszok között illatos félcserjék, dúsan virágzó csillagfürtök és mézelő sivatagi aranypipacsok milliói díszlenek! Ami kertjeinkben is a kaktusz, a kő és a közéjük ültetett virágzó növények természethű harmóniája teheti a kaktuszokkal díszes sarkot élővé, kertünk érdekes, egzotikus részévé. A szabadföldi kaktuszkertben lehetőség nyílik arra is, hogy legtermészetesebb kísérőiket, a pálmaliliomokat és az agávékat is közéjük illesszük.
S még egy: a télállókaktusz-kert gondolata Európában itt, nálunk vetődik fel először. Pedig Amerika hidegebb területein már sok magángyűjtő tart hidegtűrő kaktuszokat és a „Hardy cactus” kollekciók csaknem minden nagyobb ottani kaktusz magajánlatban fellelhetők. Hogy Európában miért nem fordítottak nagyobb figyelmet e növényekre, első pillanatban nehezen érthető. De magyarázatot keresve könnyen eljuthatunk arra a következtetésre, hogy egy ilyen kertnek csaknem törvényszerűen itt, Közép-Európában kell megszületnie; hisz Nyugat-Európa túl esős a kaktuszoknak, tőlünk keletre pedig, ahol talán még szárazabbak a telek, túl nagy a hideg. A télen is virágzó Dél-Európában pedig a Dél odatelepített kaktuszóriásai mellett ki gondolna az Észak szerényebb képviselőire?
Dr. Debreczy Zsolt
Fotó: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István
Kapcsolódó cikk:
Mióta télállók a kaktuszok?