Fűszercserjék (Calycanthus occidentalis, C. floridus, C. fertilis)

Az érdekes, vitatott rendszertani helyzetű fűszercserjefélék családja (Calycanthaceae) a legtöbb rendszertani munkában a magnolia-félék (Magnoliaceae) közvetlen rokoni körében szerepel. Sajátos ősi vonásuk, hogy a féllevélszerű csészelevelektől a sziromszerűen színes lepellevelekig homogén virágtakaró levelek védik a porzókat és a termőket, számuk 5 és 30 között változhat. Az újabb rendszertani felfogás szerint a rózsafélék közeli rokonai.

Hazájuk az atlantikus Észak-Amerika és California, ahol a parti hegység (Coast Range) csapadékos erdőségeiben folyók és patakok mentén cserjésekben, erdőszéleken gyakoriak. A szárazabb Sierra Nevada területén 250-1300 méter közötti magasságban inkább a patakok, folyók üde völgyeit keresik.

A fűszercserjék a nyár különös díszei: június-júliusban, s a hosszúhajtásokon megjelenő másodvirágzással egész nyár végéig megörvendeztetnek szép és valóban különleges, tündérrózsára emlékeztető virágaikkal. A hasonlóságot a színes lepellevelek adják.

Nálunk a nyugati fűszercserje, a Calycanthus occidentalis a legelterjedtebb. Levelei fényesek, lekerekedő vállból széles oválisak, hegyesek, tapintásra kissé érdesek, 7-18 cm hosszúak a legnagyobbak e nemzetségben, és megdörzsölve igen aromás illatúak, szemben a kevésbé aromás és szőrös-pelyhes, szélesebb ovális, illetve hamvas levelű, csúcsán körteszerűen elkeskenyedő termésű floridai (Calycanthus floridus) és keleti (Calycanthus fertilis) fűszercserjével. Ez utóbbiak közös jellemzője a szabad rügyű csendes-óceániai fajjal (Calycanthus occidentalis) szemben, hogy a rügyek a levélnyélbe rejtettek, és virágaik nem illatosak.

Mindhárom faj díszértéke hasonló. Nyugat-Európában a kaliforniai faj vált be legkevésbé: nem virágzik elég dúsan, a buja lombozat, a nagy levelek között a virágok alig tűnnek ki. Nálunk mindegyik fűszercserje bőségesen hozza virágait. Szépséghibájuk, hogy a kinyílt, bordó színű virágok lepelleveleinek csúcsán néhány nap múlva elszíneződés, esetleg száradás következik be. A nyugati faj virágai nagyobbak (5-7 cm-esek), a keleti és floridai fűszercserjéé különösen szárazabb helyen apróbbak. A floridai fűszercserje virága sötétebb, csaknem barnás árnyalatú.

A fűszercserjéknek üde talaj, napos, lehetőleg védett fekvés a legkedvezőbb. 2-3 méter magas bokorrá is megnőnek. Néha a fagy károsítja őket, a keleti, észak-keleti országrészben inkább a hirtelen és erős hidegbetörések ártanak, a nyugati vidékeken pedig a nedvesebb környezetben nem eléggé fásodott hajtások fagynak vissza. A vízellátást az előbbiek értelmében célszerű befolyásolni. A Calycanthus-ok dús lombozatuk miatt kitűnő térhatárolók vagy szegélycserjék, s szép hátterét adhatják évelőknek, törpefajtáknak, alacsony kőkerteknek.

Dr. Debreczy Zsolt

Fotó: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István, Kálmán Ibolya

Kapcsolódó cikkek: 
A kaukázusi illatcserje (Osmanthus decorus)
Madárbirsek (Cotoneaster)

Kapcsolódó linkek:
Symphoricarpos chenaultii (Kislevelű hóbogyó)
Cornus florida (Virágos som)