Virágszerző világjárók 2.

A XVII. század elejétől új divat, a tájképi kert hódított Európában. A „viráglázak kora” következett, amikor egy-egy újdonságért; tulipánért, jácintért vagy liliomért vagyonok cseréltek gazdát. Nem termett sok faj, de szinte egymást érték az újabb és újabb fajták. Majd a narancsházak mellett felépültek az első virágházak, hogy befogadják az új távol-keleti vagy amerikai jövevényeket.

De ahogy múltak az évtizedek, a lassú polgáriasodással kiszivárogtak a kastélyokból, a paloták kertjeiből, s mert üvegezett télikertje vagy üvegháza nem lehetett mindenkinek, bekerültek a lakásba, szobanövénnyé váltak.

A virágexpedíciók kezdetben gyakorlatias haszonnal indultak; amikor XIV. Lajos nagy nehézségek - és nem kis pénz - árán az angoloktól megvásárolta a kininpor titkát, a dél-amerikai kininfa levelét és hajtását, nyomban expedíciót küldött az akkor még jórészt feltáratlan kontinensre. Plumier jezsuita szerzetes, egyben botanikus, büszkén állított haza, nemcsak kininfát, hanem egy sor szép növényt is hozott, közöttük a fuksziát, Peru hegyeiből. Természetesen akkor még név nélkül, hisz a tudományos nemzetségnevet már ő adta a növénynek - kegyelettel emlékezve meg Leonard Fuchsról, a Növények története (De historia stirpium) című, 150 évvel korábbi, nagy sikerű illusztrált botanikai könyv szerzőjéről. A fuksziát 1780 körül már mindenütt termesztették, 1824-ben már 24 fajt, azután 80-at ismertettek, s ekkor már fajtákat is, piros helyett fehér csészelevelekkel, majd 1853-ban a teltvirágúakat... S ma mi sem természetesebb, mint hogy ott csüngenek az erkélyeken és tornácokon, vagy virítanak a parkok árnyas fái alatt.

A gumifát, kedvelt, fényes levelű fikuszunkat (a Ficus elasticát) William Roxburgh angol orvos-botanikus hozta Európába. Igaz, nem díszítési céllal, a brazil kaucsukfa (ahogy a bennszülöttek nevezték : caucuc) keleti vetélytársát látta benne, s mindent megtett, hogy a „gumi elasticum” nevű anyagot - amit sokáig csak radírnak tudtak elképzelni - szélesebb körben is elterjessze. A később valóban hatalmas jelentőségű ipari növény felfedezésére a véletlen vezette: fonott kosárban mézet kapott egy kelet-indiai előkelőségtől, s észrevette, hogy a kosár belsejét fikuszunk ragacsos „tejéből” készült anyaggal impregnálták. A hatalmas indomaláji fa később ugyancsak kelendő lett az európai virágpiacokon! Közben megszaporodtak a tudományos célú világ körüli utak; igaz, „saját zsebből” akkor sem igen utazhattak a botanikusok, de szerencsére a kor adott mecénást is bőven.

Dr. Debreczy Zsolt

Fotó:
Pixabay

Kapcsolódó cikk:
Virágszerző világjárók 1.