Virágszerző világjárók 1.

A virág szeretete egyidős a kultúrával. Európa, ahogy kinőtte „barbár éveit”, a kertekbe hozta a környező erdők és mezők vadvirágait, majd később megtelepítette a távoli földrészek díszvirágait is. De mit is találhatott az egykori európai? Gólyahírt, boglárkát, ibolyát, kankalint, gyöngyvirágot, aranysárga héricset, díszes nőszirmot és kikericset; bármily szépek, azért szerény kertecske jött össze belőlük. S cserépbe meg éppenséggel alig volt mit tenni! Ám a virágok után vágyó európaiak hamarosan rájöttek: ha nem kapjuk készen virágainkat, úgy, ahogy látni szeretnénk, nemesíteni, szépíteni kell őket: megsokszorozni méreteiket, élénkké vagy tarkává, karcsúvá vagy fodrossá tenni szirmaikat s teltté virágaikat.

A minta megvolt; a tulipán, a rózsa, a krizantém egyszerű szépségét tudatos munkával tette oly pompássá Kelet virágszeretete! Szebbé tenni, amink van, felfedezni, elhozni a világ más tájairól, amink nincs, ez volt az európai kertkultúra felvirágoztatásának útja; bejárni a kontinenseket, a trópusok vad, buja világát, ahol a meleg talajon, a párás levegőben a növények szinte érthetetlenül szépek és káprázatosak.

Különös találkozás, e virágokat egy gyönyörködtetni vágyó kor fedezte fel: a reneszánsztól a szecesszióig. A reneszánsz embere új igényekkel lépett fel, környezetét nemcsak hasznossá, hanem széppé is igyekezett varázsolni. A botanikusok pedig, akik eddig csak leírták vagy lefestették a növényeket, most már megbízást is kaptak, vagy küldetést éreztek felfedezni és új növényeket hozni Európába!

Először talán, a nagy ókori növényfelfedezők után 1485-ben indult európai hajó virágok szerzésére. Doktor von Cube azoknak a növényeknek a felkutatására vállalkozott, amelyeket az ókori nagyok, Dioszkoridesz és Plinius leírtak, ám Európa északibb részein sehol sem találtak. Matthiolus az ő nevét őrzi a viola, a Matthiola incana, Busbeck konstantinápolyi császári követ útján hozatta Európába az orgonát, a mályvacserjét, a vadgesztenyét, a jázmint, a tulipánt, és rendelt jácinthagymákat is. A kor talán legnagyobb botanikusa Clusius, az alpesi növényekből és Kelet pompás virágaiból is sokat meghonosított.

Ő találta meg az Alpok lejtőjén egyik legszebb kerti vagy edényes kankalinunk, a tarka virágú Primula pubescens ősét, ő honosította meg a császárkoronát, hozott akkor még csak keleti nemesítésű boglárkát, többféle liliomot és, indiai közvetítéssel a mexikói származású tubarózsát. Az akkor behozott ritka virágkincsek rokonai közül több ugyan őshonos volt Európában a Kárpátok és a Balkán vidékén, de szépségüket igazán Keleten fedezte fel Európa, ott, ahol már évezredekkel korábban is foglalkoztak nemesítéssel.

Dr. Debreczy Zsolt

Fotó: Pixabay
Kapcsolódó cikk: Burkwood bangita (Viburnum burkwoodii)