Monterey ciprus (Cupressus macrocarpa)

A cédrus méretű Ernyős ciprusokról kapta nevét és lett világhírű a kaliforniai Monterey-ben két liget: Cypress Point Grove és a Point Lobos Grove. Ez a két erdőfolt, ahol közvetlenül a parton, a tengervíz koptatta óriás kövek között e ciprusfaj előfordul.

A hűvös tengeráram és a meleg mediterrán nyár örök összetűzési öve ez a part, ahol a ciprusok fenséges koronája - mint a hegyek csúcsa - hol eltűnik, hol ismét megjelenik a sűrű, majd hirtelen szétoszló párában. A romantikus alakzatú fa hamar eljutott Észak-Amerika első hódítói, a spanyolok, majd a britek anyaországába, így lett a Monterey-ciprus a cédrusok mellett Anglia leggyakrabban ültetett fenyőféléje. Az évek során új, érdekes formái alakultak ki és váltak híressé.

A Monterey-ciprus a legkevésbé melegigényes ciprus. Az óceáni partokon, a Kaliforniai-áramlástól mindig hűvös éghajlaton már alkalmazkodott az angol nyárhoz és télhez. Otthon érzi magát az Atlanti-óceán Golf-áramától melegített, de 15 fokkal északibb partja mentén és a szigetország belsejében is. Elterülő hatalmas ágai jól állják a tél megpróbáltatásait, a súlyos, latyakos hó nyomását, a hirtelen támadó viharos szeleket.

Nálunk ez a ciprusfaj sokáig hiányzott a kertekből, növényleírások sem említik és herbáriumi bizonyító anyaga sincsen. Az egykori horvát-magyar tengerparton azonban még ma is szép fákat látni belőle. Kísérleti növényeink télen sokat szenvedtek az első évben. A kissé berzedten álló, visszahajló, fiatalkori, tű alakú levelek csúcsa megfagyott és a hosszú tél után a növények fonnyadtak voltak, élettelennek látszottak. A melegebb tavaszi napokon azonban gyorsan felépültek: tűleveleik húsosan megduzzadtak, fényesek lettek. Néhány év múltán, amikor időskori, pikkelyes hajtásaik megjelentek, ez az érzékenység teljesen megszűnt, csupán téli megfakulásukat, az erős vízleadással járó színváltást kellett megszoknunk.

Ma már szép, 10 méteres példányai vannak Sopronban, Balatonkenesén egy ötméteres fa él, ennél kisebbeket magánkertekben láthatunk Budán, Szentendrén és a Balatonnál. Az első tíz évben valamennyi fa oszlopos, kúpos. Ezt követően az oldalágak ferdén felfelé kiválnak, s a korona lassan szétterülő alakot ölt. Remélhető, hogy néhány évtized múltán már dendrológiai és kertész szemmel is figyelemre méltó, kiértékelhető növények lesznek az országban. Az első, még a Lambert-féle (1838) magküldeménnyel érkezett régi fajtája oszlopos típus, amely Monterey-ben az ernyős formákkal együtt nőtt (Cupressus macrocarpa f. fastigiata). A magoncok részben megtartották a karcsú alakot, és a legszebbek „Fastigiata” fajtanéven kerültek forgalomba. Némelyik tarka változat szívósabb az alapformánál.

Könnyen szaporítható, magjai biztosan kelnek. A magoncok nevelése a szabadban egyszerű, nem költségigényes, sőt, íly módon a természetes szelekció a hidegtűrő példányok fennmaradását segíti. Jó talajban a magoncok gyorsan fejlődnek. Két-három évesen egy métert, majd évenként további 60-80 cm-t is gyarapodnak. A vegetációs időszak elején adott vízkiegészítés segíti növekedésüket, megnyújtja beérési idejüket. Szubtrópusi növény módjára úgy telepítsük, hogy a fiatal növényt egy fal árnyéka védje a téli naptól. A nyílt fekvésbe ültetett fákat télen árnyékoljuk,  a fiatal növények tövét takarjuk.

Dr. Debreczy Zsolt

Fotó: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István
Kapcsolódó cikkek: Európai és Olasz ciprus