Arizona ciprus (Cupressus arizonica)

Szárazföldi, kontinentális éghajlatunkon - különösen a délies hangulatú park- és kertrészek növény együtteseibe - alig ajánlható szebb, mutatósabb fenyő, mint az Arizona ciprus és alakköre. Ez a faj szerencsésen egyesíti a ciprusok és a borókák legjobbjainak tulajdonságait.

A ciprusokra jellemző gyors növekedésével, erőteljesebb hajtásaitól határozottabb belső rajzolatával, gyorsan kifejlődő mutatós törzsével, szárazságtűrésével igazi ciprus. Hidegtűrése és igénytelensége a legedzettebb borókákra emlékeztet. Némelyikük lényegesen edzettebb a nálunk termesztésben lévő Juniperus fajoknál, formáknál.

Az alapfaj, a Cupressus arizonica var. arizonica hazája Észak-Amerika déli, Mexikóval határos része és Mexikó. A szárazságtól védettebb, állandó vagy időszakos vízfolyásos szurdokban, völgyekben telepedett meg, és csak a környező sziklafalakon hatol a napperzselte félsivatagi termőhelyek felé. Gyönyörű, platánhoz hasonlóan hámló kérgű változata a Cupressus arizonica var. glabra Arizóna északi területén honos, és a Grand-Canyon környékéig terjed. Szárazságtűrése miatt a legszárazabb köves fennsíkokra, hegyoldalakra is behatol, noha ott az igazi szép faóriások már hiányoznak. A kertészeti és kerti kultúrákban ezek a bélyegek elmosódnak, s még a gyakorlott szem is nehezen lát különbséget közöttük. Termőhelyükön az északi változat (var. glabra) pikkelylevelei merevek, korallszerűen elágazók, ezüstszürkén hamvasok és erősen gyantacseppesek. Törzse tarka a leválások alatt vöröslő, majd szürkésfehérré váló kéregtől. Feltűnő az eltérés a vastag, rostos kéregtől borított törzsű, lazább hajtásállású, gyantacseppek nélküli alapfajtól.

Faiskolai termesztésben a természetes szelekció hiánya miatt a két változat teljes belső formagazdagsága kibontakozik és tovább nehezíti a változatok elkülönítését. Az egyes szelekciók (‘Glabra’, ‘Argentea’ stb.) mind Cupressus arizonica néven kerülnek forgalomba.

Általában a ritkább, aljától hosszan felfelé törő ágazatú és ritkásabb hajtáselágazású, kerekded tobozú, alig kiugró tobozpikkelycsúcsú, világosabb lombozatú típus a valódi Cupressus arizonica. Az erősen hamvas, sárgás vagy barnás gyantacseppektől pontozott, gyakran feltűnően négyélű hajtású és csúcspikkelyű, szürke, viaszos tobozú típusok a var. glabra alapkörbe tartoznak, függetlenül attól, hogy törzsük éppoly mutatósan hámlik és ezüstszürkén, vörösbarnán, platánszerűen foltos, mint hazájukban. Lassan bebizonyosodik, hogy e tulajdonság megjelenése összefügg a szélsőségesen száraz éghajlattal, viszonylag enyhe téllel és az erős napsütéssel.

A legtöbb Arizona ciprus magvetéséből igen nagy százalékban a kékesszürkén hamvas, mutatós, ezüstös típus fejlődik. A természetellenesen színes fajtákat ne erőltessük, hiszen a természetes, szürkén hamvas, árnyalataikban eltérő magoncok is szépek, és alakjuk, lombozatuk változatosságával is gyönyörködtetnek.

Nevelésük könnyű, már néhány tobozból sok száz magonc nevelhető fel. A magoncok nem érzékenyek, és a téli magvetések már tavasszal a szabadba süllyesztett cserepekbe, poharakba tűzdelhetők. A műanyag poharakat ugyan a második évre kinövik, de tapasztalataink szerint a részben kitüremkedett főgyökérrel is biztonsággal átültethetők nagyobb konténerbe vagy iskolába. Végleges telepítésre, átültetésre, átiskolázásra csak a tavasz közepe alkalmas. A gyökérképződés beindulását jelzi az első új, világosabb színű pikkelyek megjelenése a hajtáscsúcsokon. Az idejekorán kiemelt, még téli vízszegény állapotban lévő, finomabb gyökereitől megfosztott növény vízháztartásában zavar keletkezhet, így kiszárad vagy a vastagabb ágakból (törzséből!) újul és természetesen több évre visszamarad.

Hasonló okok miatt kerüljük az őszi telepítést és átültetést. A jól fejlett gyökérzetű, átiskolázott és konténeres növényt ősszel is telepíthetjük, vagy vásárlás után pincében teleltessük. Teleltetés után már kora tavasszal kiültethetjük. Ebben az esetben olykor inkább a tavaszi vásárlás a kockázatos, mert a takaratlanul, konténerben hagyott növények gyökérzete elfagyhat, s ennek következményei csak jóval később láthatók. Ilyen növényeket tehát csak a tavasz közepi beindulás után vásároljunk meg.

Arizona ciprusainkat napos helyre telepítsük, száraz oldalak, lépcsős, támfalas környezet remekül díszíthető velük. Szürke színük jól leplezi a rárakódott városi, út menti port, sűrű lombozatával kitűnő füstgáz- és hangfogó. Legszebb kiegészítő növényei a tűztövis és a levendula. Ne ültessük együtt vegyesen a lágy lombú álciprusokkal (Chamaecyparis), vagy a nyugati életfával (Thuja occidentalis), ugyanis a ciprusok a vízvesztő, az utóbbiak pedig a vízbefogadó területek növényei éghajlatunkon.

Dr. Debreczy Zsolt

Fotó: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István
Kapcsolódó cikkek: Európai és Olasz ciprus
Monterey ciprus (Cupressus macrocarpa)