Közismert fűszeres cserjék. Mindössze két fajuk terjedt el az európai mediterránban és a Kanári szigeteken. Ezek közül nálunk a nemes babér (Laurus nobilis L.) szinte mindennapi életünk tartozéka, nemcsak mint fűszer, hanem mint dekoráció is. Ez utóbbi téren népszerűségét rendkívüli szívósságának köszönheti. Tovább...
A borbolya, vagy az ismert hazai faj nevén sóskafa (Berberis vulgaris), egyszerű levelű nemzetségének ősi rokon csoportja a repkény- vagy magyalborbolyák és törzses Mahonia-k nemzetsége. Azt, hogy a két nemzetség közel áll egymáshoz, nemcsak az alaki bélyegek hasonlósága, hanem a nemzetség közötti (intergenerikus) keresztezés sikere is mutatja. Tovább...
A májusi virágpompa koronázatlan királya a parkokban vízszintesen elnyúló ágazatú és ághosszan hófehér viráglabdákkal megrakott bangitaféle. A vad alak neve volt a korábbi, a két fajnév összevonásakor a vadon termő forma a Viburnum plicatum var. tomentosum, a kultúrváltozat pedig a Viburnum plicatum var. plicatum nevet kapta. Tovább...
Az ősvilági üstökös páfrányfák hangulatát keltő pálmák valóban tájkép-meghatározó növények. Épp idegenségük az, ami oly vonzóvá, egzotikussá teszi őket, különösen az alacsony növényzettál uralt mediterrán kertekben és parkokban, vagy a sivatagi tájban, ahol alig érthető meg az a hatalmas életerő, amivel nagy koronájukat kibontják a sok apró levelű, a nap hevében szikkadt cserje és apró levelű alacsony fák között. Tovább...
A pálmák ősi sajátossága az egyetlen csavarvonalas elágazású (levélgerinc-állású) hajtás, amelyen a fajok többségénél az elágazás nélküli törzsön jelennek meg a nagy összetett levelek, egy-két villásan elágazó törzsű fajtól (mint amilyen a tébai pálma, a Hyphaene thebaica) eltekintve. Tovább...
Divat volt - s illő is - szakemberekkel megtoldani az expedíciókat, s így rendszerint helyet kapott bennük egy-egy orvos- vagy kertész-botanikus is. XV. Lajos Antoine de Bougainville-t küldte világ körüli útra. Commerson, az expedíció botanikusa egy, a falakat valósággal lilára festő növényt fedezett fel Rio de Janeiro táján. Tovább...
Bár a modern rendszertani szemléletben a pálmafélék mint egyszikű és redukált virágszerkezetű fajok a fejlődéstörténeti törzsfa csúcsára kerültek, s általában fiatal kialakulásúnak, „levezetett'”-nek tekintik a bélyegek egész sorát, aligha lehet kétségünk afelől, hogy a pálmák a növényvilág igen ősi csoportjai. Tovább...
A XVII. század elejétől új divat, a tájképi kert hódított Európában. A „viráglázak kora” következett, amikor egy-egy újdonságért; tulipánért, jácintért vagy liliomért vagyonok cseréltek gazdát. Nem termett sok faj, de szinte egymást érték az újabb és újabb fajták. Majd a narancsházak mellett felépültek az első virágházak, hogy befogadják az új távol-keleti vagy amerikai jövevényeket. Tovább...
Néhány éve új pálmafajt fedeztek fel Egyiptomban, a Núbiai-sivatag egy parányi, lakatlan oázisában, a végtelen kősivatag rejtett kis zugában, 220 km-re onnan, ahol a betonfalak közé szorított Nílus zúdul a mélybe Asszuánnál. Egyiptomból csak két, ma is élő pálmafajt ismertek eddig: a datolyapálmát és az elágazó törzsű, legyező típusú levelű tébai pálmát (Hyphaene thebaica). Tovább...
A virág szeretete egyidős a kultúrával. Európa, ahogy kinőtte „barbár éveit”, a kertekbe hozta a környező erdők és mezők vadvirágait, majd később megtelepítette a távoli földrészek díszvirágait is. De mit is találhatott az egykori európai? Gólyahírt, boglárkát, ibolyát, kankalint, gyöngyvirágot, aranysárga héricset, díszes nőszirmot és kikericset; bármily szépek, azért szerény kertecske jött össze belőlük. Tovább...