Magazin

Európai és Olasz ciprus

Több vita folyt szakmai körökben arról, hogy a mediterrán vidékek olykor jegenye méretűvé is megnövő gyönyörű, karcsú fája a ma általánosan ültetett területtől északra meghonosítható-e, mint amennyi gyakorlati lépés az ügy tanulmányozására történt. Tovább...


Monterey ciprus (Cupressus macrocarpa)

A cédrus méretű Ernyős ciprusokról kapta nevét és lett világhírű a kaliforniai Monterey-ben két liget: Cypress Point Grove és a Point Lobos Grove. Ez a két erdőfolt, ahol közvetlenül a parton, a tengervíz koptatta óriás kövek között e ciprusfaj előfordul. Tovább...


Burkwood bangita (Viburnum burkwoodii)

London egyik elővárosában, Kingstonban, Burkwood és Skipwith kertészetében sok érdekes fajta és keresztezéses faj keletkezett. Köztük az egyik legszebb virágdíszes cserje a Viburnum burkwoodii. Az 1902-ben Japánból importált illatos bangita (Viburnum carlesii) és az amerikai távolkelet kutató expedíciókról Európába juttatott kislevelű ostorménfa (Viburnum utile) keresztezésével létrehozott köztes faj. Tovább...


Fűszercserjék (Calycanthus occidentalis, C. floridus, C. fertilis)

Az érdekes, vitatott rendszertani helyzetű fűszercserjefélék családja (Calycanthaceae) a legtöbb rendszertani munkában a magnolia-félék (Magnoliaceae) közvetlen rokoni körében szerepel. Sajátos ősi vonásuk, hogy a féllevélszerű csészelevelektől a sziromszerűen színes lepellevelekig homogén virágtakaró levelek védik a porzókat és a termőket, számuk 5 és 30 között változhat. Tovább...


Kínai kúszó kecskerágó (Euonymus fortunei)

Az örökzöld levelű kecskerágók közül a japán kecskerágó (Euonymus japonicus) csak az utóbbi húsz esztendőben vált elterjedt kerti dísznövénnyé. Sokkal korábban, a múlt század vége felé került szabadföldbe egy másik faj, a Kínában őshonos Euonymus fortunei japáni elterjedésű változata, az Euonymus fortunei var. radicans. Tovább...


Koreai selyemfenyő (Pinus koraiensis)

Ezüstös vagy szürkészöld, dús lombozatával sok tekintetben a Kárpátokban és az Alpokban honos cirbolyafenyőre (Pinus cembra) emlékeztet, koronája azonban kevésbé tömött, tűlevelei hosszabbak, merevebbek, a tengely felé kevésbé visszahajlók. A ritkább ágrendszerük folytán megjelenésük erőteljesebb. Tovább...


A kaukázusi illatcserje (Osmanthus decorus)

Az illatcserjék nemzetségéhez csak az utóbbi években csatlakozott ez a valóban nyugati elterjedésű, Kaukázusban honos faj, az Osmanthus decorus. 1866-os leírása óta az olajfagyalok nemzetségéhez (Phillyrea) tartozott. 1876-ban a Törökországban gyűjtő amerikai Kasapligil ismerte fel először, hogy a növény az illatcserjék nyugatra tévedt rokona. Tovább...


Fenyők 3.

Hazánk a Kárpát-medencében fekszik. A Kárpát-medence egésze fenyőfajokban szegény. Közvetlenül alatta a balkáni hegyvidéken és a mediterrán területeken a fenyők fajszáma ugrásszerűen emelkedik. A Kárpátok legelterjedtebb fenyője a luc, amely a földrajzi helyzettőt függően 600-1800 m között gazdag övet képez. Tovább...


Bogyós pálmaliliom (Yucca baccata)

A jukkák egyik legérdekesebb, egészen különálló faja a húsos, vaskos levelű bogyós pálmaliliom. A mexikói határ, a Rio Grande folyótól északra eső és a dél-arizónai félsivatagi, magastörzsű, fel nem nyíló húsos termésű („Sarcocarpae”) pálmaliliomokat a bogyós pálmaliliom (Yucca baccata) váltja fel északon, Nyugat-Texastól California keleti határáig. Tovább...


Kolorádói jegenyefenyő (Abies concolor)

Jegenyefenyő alkalmazkodhat-e jobban a szárazföldi (kontinentális) éghajlathoz, mint a Sziklás-hegység száraz magashegyvidékének növénye, a kolorádói jegenyefenyő. A táj különös adottsága, hogy a fenyőzóna, „két tűz”, egy felső és egy alsó erdőhatár közé szorul, és itt kell megtalálnia létfeltételeit. Tovább...


Oldalak