Magazin

Fenyők 3.

Hazánk a Kárpát-medencében fekszik. A Kárpát-medence egésze fenyőfajokban szegény. Közvetlenül alatta a balkáni hegyvidéken és a mediterrán területeken a fenyők fajszáma ugrásszerűen emelkedik. A Kárpátok legelterjedtebb fenyője a luc, amely a földrajzi helyzettőt függően 600-1800 m között gazdag övet képez. Tovább...


Bogyós pálmaliliom (Yucca baccata)

A jukkák egyik legérdekesebb, egészen különálló faja a húsos, vaskos levelű bogyós pálmaliliom. A mexikói határ, a Rio Grande folyótól északra eső és a dél-arizónai félsivatagi, magastörzsű, fel nem nyíló húsos termésű („Sarcocarpae”) pálmaliliomokat a bogyós pálmaliliom (Yucca baccata) váltja fel északon, Nyugat-Texastól California keleti határáig. Tovább...


Kolorádói jegenyefenyő (Abies concolor)

Jegenyefenyő alkalmazkodhat-e jobban a szárazföldi (kontinentális) éghajlathoz, mint a Sziklás-hegység száraz magashegyvidékének növénye, a kolorádói jegenyefenyő. A táj különös adottsága, hogy a fenyőzóna, „két tűz”, egy felső és egy alsó erdőhatár közé szorul, és itt kell megtalálnia létfeltételeit. Tovább...


Fenyők 2.

A fenyők külső megjelenésükben igen változatosak. A legnagyobb termetű fenyőfajok, a mamutfenyők, a 110 méteres magasságot és a 10 méteres törzsátmérőt is meghaladják. Ugyanakkor a szubalpin régióban növő törpe fenyő (Pinus mugo) csak 1-3 méterre nő meg. A fenyőfélék általában ismert levéltípusa a tűlevél. Tovább...


Fenyők 1.

A leírások szerint 1605-ben Strassburgban ünnepelték először fenyőfa mellett a karácsonyt. 1755-ben Berlinből, 1816-ban Bécsből, majd négy évvel később már Prágából emlékeznek meg olyan karácsonyról, amelyet kivágott fenyők mellett ünnepeltek. Pestről 1828-ból van biztos adatunk fenyőfás karácsonyról. Tovább...


Kövérke (Pachysandra)

Borostyán és más talajborító örökzöldek üde környezetében különösen szép növények. Leveleik a hajtások végén tömörülnek, durván fogazottak. Virágaik fehérek, szarvacskás toktermései alig feltűnőek. Mintegy öt fajuk az óceáni Kelet-Ázsiából, illetve Észak-Amerika atlantikus részéről ismert. Tovább...


Táskavirág (Ceanothus)

Elsősorban az észak-amerikai mediterrán klíma növényei. Lombhullató vagy örökzöld cserjék, illetve kisebb fák. Apró virágaik tömött virágzatba egyesülnek, legtöbbjüknél pompásan díszítik a bokrokat. Termésük kezdetben húsos, majd három részre hulló csontár, élénk színükkel szintén hatásosak. Tovább...


Európai mandulafenyő (Pinus pinea)

A Mediterráneumból származó mandulafenyő kis vagy közepes termetű fa, amely idősebb korára vízszintesen álló, sűrű ágaival sajátságosan ellaposodó, ernyőszerű koronát fejleszt, egyedülálló látványt nyújtva a kertekben, parkokban. A fiatal hajtások szürkészöldek és simák, idősebb korukban világosbarnák. Tovább...


Gyantástűjű szálkásfenyő (Pinus aristata)

Szenzációt keltő hír volt 1954-ben, hogy a Nevada és Kalifornia határvidékén elterülő Fehér-hegységben (White Mts.) négyezer évnél is idősebb fákra, a Pinus aristata matuzsálemi korú példányaira bukkantak. Meglepő, hogy e fák alig érik el a 9-10 méteres magasságot, törzsátmérőjük viszont meghaladta a 4 métert! Tovább...


Magyal (Ilex)

Pompás, fatermetű örökzöldjeink egy hatalmas, mintegy 300 fajt számláló nemzetség tagjai. A meghonosítható fajok hozzánk a csapadékos, óceáni éghajlatú területekről kerültek. Ennek megfelelően, elsősorban a csapadékos, nyugati országrészeinken és a fagytűrőbbek északkeleten kaphatnak helyet. Tovább...


Oldalak